Vannak, akik Bibliát hordoznak magukkal, mások verseket, és vannak, akiknek táskájukban mindig ott lapul egy könyv, amely az örök keresők vezércsillaga.
Azoké, akik szerint „úton lenni boldogság, megérkezni halál”. Az Úton, amely ötven évvel ezelőtt biztosította magának a halhatatlanságot, amibe szerzője alig 12 esztendővel később belepusztult. Egy könyv, amely nélkül nincs rock, más lett volna a The Doors, Neil Young, de Tom Waits is, nincsenek road movie-k, sem Easy Rider, sem Madárijesztő, sem Florida, a paradicsom, nincsenek hippik, akik „kikapcsolnak, ráhangolnak és kivonulnak”, nincsen „lélegző próza” a világirodalomban. Egy könyv, amely nélkül nem fedezték volna fel soha „a másik Amerikát”, amelynek olvasása önmagában egy totális tudattágítás, anélkül, hogy mint a szerző és barátai, élnénk bármilyen szerrel.
On The Road, The Original Scroll (Úton, az eredeti tekercs) címmel jelentette meg a Viking Penguin kiadó Jack Kerouac alapművének eredítéje, amelyet 2002-ben vásárolt meg Jim Irsay, az Indianapolis Colt futballcsapat tulajdonosa 2,5 millió dollárért. Az eredeti, teljes regény összeállítását és megszerkesztését egy nemzetközi kutatókból álló csoport végezte el, amelynek vezetője Joshua Kupetz, a Coloradói egyetem irodalom professzora volt. Az eredeti kézirat teljesen más, mint az 1957. szeptember 5-én megjelentett, első, cenzúrázott kiadás.
A szex nyíltabban jelenik meg benne, nyelvezete mentes minden szemérmességtől, minden oldal bővelkedik a női és férfi anatómiát leíró szleng kifejezésekben. A szereplők valódi nevükön szerepelnek: Allen Ginsberg, Neal Cassady, William S. Burroughs nem viselik immár a Karl Marx, Dean Moriarty és az Old Bull Lee álnevet, bár éppen Dean Moriarty neve vált fogalommá az amerikai irodalomban, Karl Marx nevét pedig még a Zabriskie Point főhőse is szájára vette Antonioni filmjének rendőrségi jelenetében, és nem biztos, hogy csupán A tőke szerzőjére gondolt… Truman Capote is visszakerült a mostani kiadásba, mint sok más mellékszereplő, akik azért maradtak ki, hogy ne támadhassák őket magánéletükért, ami a homoszexualitástól a pedofíliáig terjedhetett.
A maccarthysta cenzúra alaposan kivesézte annak idején a művet és hat évig késleltette a könyv megjelenését, amelyet Kerouac saját állítása szerint 1951. áprilisában három hét alatt írt New York-ban. A könyvet tisztán irodalmi szempontból is megcsonkították. Kerouac újtípusú prózát talált ki, írásjelek, bekezdések nélkül. Stilisztikai forradalmár volt, James Joyce nyomain haladó eretnek, miközben Charlie Parker és Dizzy Gillespie szabadon szárnyaló szaxofon, – illetve trombitajátéka adta számára írása ritmusát. A sors iróniája – mondja Kupetz – hogy Kerouac maga írta újra remekművét. Két érzés között vergődött: egyrészt új forradalmi művészeti formát akart alkotni, másrészt viszont szerette volna művét megismertetni az olvasókkal. De a 408 oldalas, vágás nélküli műből egy, a világ által ismert hagyományos ember képétől nagyon különböző kép alakult ki róla.
Ennek legszokatlanabb része a szexualitás megközelítésében van. Kerouac nem párhuzamos fogalmakban képzelte el a homo- és a heteroszexualitást. Úgy gondolta, hogy egy férfinak lehet kapcsolata egy másik férfival anélkül, hogy kérdésessé válna férfiassága és a nőkhöz való viszonya.
Ez utóbbi sem volt számára idillikus. A háttérbe tolta őket és sokkal inkább érdekelték a férfiak, a férfitörténetek. Több dokumentált homoszexuális kapcsolata volt, mint amennyit valaha is elismert. Kupetz professzor azonban ezzel együtt nem gondolja, hogy a most megjelenő könyv a gay kultúra új kiáltványává válna. Egyetemi kurzusain a regényt úgy tanítja, mint tragédiát, amelyben a szereplők nem találják meg, amit keresnek. Az olvasók millióinak viszont továbbra is az ismeretlen felé vezető végtelen zarándoklatot, a korlátlan szabadság utáni hiábavaló, mégis gyönyörű vágyakozást jelenti.
Az Útonból hamarosan film készül, és ha minden jól megy, Johnny Depp játssza a földi mennyországot kereső Sal Paradise-t. A Halott ember William Blake-je, a Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompsonja után egy újabb gyilkos, de kikerülhetetlen kaland egy nemzedék talán legnagyobb színésze számára.